...a Hotel ajándéka! Életemben egyetlenegyszer hallottam ezt a mondatot. Leszámítva persze azokat az estéket, amikor filmeken és sorozatok szereplőinek szájából buggyant elő ez a félmondat. De komolyan. Hányszor hallhatja az ember ezt a mondatot úgy, hogy tényleg neki szóljon élete során? És egyébként hányszor szeretné? Nem kertelek, nekem a nászéjszakánkon nagyon jól esett, főleg az éjszakát követő reggelen még fogmosás előtt ágyban habos-babos párnák közt pezsgőzni a Marriotte-ban miközben Budapestre a Gellért-hegy bal lábától egészen a Lánchíd pesti hídfőjéig óriás pelyhekben esik a hó. És akkor azt érezni, hogy enyém az egész világ.
Ma a nappalinkban lógó Föld térképet bámultam, imádom. Eszméletlen jól néz ki ez a Föld dolog. És egy halványodó félpillanatra úgy éreztem, hogy egyszer ismét enyém lehet az egész világ. Nem mintha most épp nem az álom melónak élnék az álom Férjjel az álom lakásban, mert igen. De az embert mégis elkapja néha nap, mint nap az érzés, hogy ennél sokkal többre hivatott. És már annyira örülök, hogy csak két hónap választ el egy teljesen új élettől.
Egyébként meg elegem van. Nem bírom az átmeneti időszakokat. Nincsenek barátaim. Nincs kit felhívnom és senki sem kérdezi meg, hogyan telt a napom és nincs legjobb barátom. Lehet, hogy idáig sem volt csak beértem egy variációval. Most ennél több kell és lesz is, tudom. Azt is tudom, hogy nem lesz könnyű. Életem párjára rátalálni sem volt könnyű.
Ahogy emlékszem rá, rengeteg kitartásra és önerőre volt hozzá szükségem. Már-már vakon hinni abban, hogy egy nap eljön a hercegem ha nem is fehér lovon, de egy ezüst Seatot hajtva. Aztán a vakságból egy pillanat alatt felébredni és észrevenni, hogy ez lesz ez a pillanat, amikor ő a nagy Ő a szemembe néz, ami többé nem vak.
Emlékszem Anne Sirley-re, aki oly nagyon vágyik kebelbarátnőjére, aki még nincs, aztán lesz és leginkább sülve-főve együtt lesznek minden teketória és elvárás és túlmagyarázás nélkül. A sorozatban majdnem ugyanannyira szeretem, amikor Oliviával egymásra találnak, mint amennyire drukkolok Gilbert Blyte-nak és neki. Csak úgy kéne egy jó barát. A Jóbarátokon túl. Basszus, a legjobb barátaim sorozat szereplők...
Ilyen hirdetést egyébként lehet feladni? Konszolidált, széles érdeklődési körű, jól nevelt, remek fantáziával bíró, jó humorérzékű barna hajú, színváltós szemű lány keresi jóbarátját (bff). Jelentkezés: "engem érdekel, hogy vagy mindennap meg az is ha nem vagy" jeligére.
Alig várom, hogy ott éljek, ahol szeretnék. Nem az embereket hibáztatom, akik körül vesznek. Hanem az országunk alaphozzáállását az élethez. A lét meghatározza a tudatot. Az enyémet is, bár kevésbé. El innen egy olyan helyre, ahol nincs szükség paranoiára se munkában való megszakadásra, csak önmagamra és így lehetőségem nyílik arra, hogy rájöjjek, ki az az én...
Nah, csókcsata és ide azzal a pezsgővel!
