A gravitáció ma is hatott. Úgy tűnt, erősebben, mint valaha. Éreztem és láttam, ahogy ujjaim közül kicsúszik a halvány zöld bögre. Nem tudtam megakadályozni, nem tudtam másképp nyúlni, nem tudtam nem látni és nem tudtam nem oda nézni. Nagyon, nagyon lassan csusszant ki a kezeim közül, mintha lassított filmmé vált volna az atmoszféra, mintha öblös, mély hangon artikulálatlan csigakiáltás töltötte volna be a teret. Én meg egyszerűen csak nem tudtam. Bambán bámultam, ahogy a szilánkok beterítik a konyhakövet, majd megfordulva egy látható sóhajjal messzire fújtam a lelassult világot és villámgyorsan feltakarítottam. Végül vállat vontam. Ezt a harcot nem nyerhetem meg.
Címkék: jajj fricska habarcs
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://habosoldala.blog.hu/api/trackback/id/tr163406929
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.