Új nap virradt. Amikor először kinyitottam félig a szememet már tudtam,hogy nem kapom meg az állást. Illetve ők ellenállnak a kísértésnek, hogy megkapjanak az állásra. Túl jó vagyok rá, túl jó is voltam rá.Igazuk volt. Ami jó ebben, hogy a nem leendő főnök tökéltes volt. Tökéltesen az, akivel tudnék együtt dolgozni. Így remény csillant az üvegbúrámon és érzem, hogy van kinn külvilág, van valami, amiben lesz értelmes, komplex, kihívásokkal teli munka a számomra.
Reggel továbbá találkoztam azzal a szomszédcsajjal, akit még mindig egy kicsit sem kedvelek, pedig nagyon igyekszem. Annak ellenére sem, hogy a metrón remekül eldiskuráltunk,arról, hogy ő neki is van 4 diplomája két nyelvvizsgája és nincs megelégedve a munkájával és ahhoz sem kell diploma, csak józan paraszti ész. És milyen rossz is ez így és valószínűleg így is marad már. Csak ő 30 éves nekem addig van még 4 évem. Amikor is nem szeretnék itt tartani. Így azt gondoltam,h tojok a világra és én akkor is biztonságtechnikai tervező leszek,ha a fene kannibálkodik. A tettek mezejére lépek ezennel.
Ma elintézek egy telefont. És kérek segítséget az ismerősöktől.Punktum. Tervezzünk,mert az majd kielégíti az agyamat.
Ehhez elég önbizalmat adott a tegnap újból átérzett egyik kedvenc élettézisem, miszerint hiba nélkül nincs haladás.Ha a tegnapi interjút nézem például, akkor rá kell jönnöm, hogy ott nem hibáznék. Semmit,de semiit. Tökéletesen látnám el a feladatot.Így nem haladnék se én,se a vállalat. Az igazi heuréka az a megdöbbenés, hogy rendszerbe integrálva a tökéletesség anomáliát, féltékenységet, idegességet, nonkonfort érzetet szül. Így a vállalatok kénytelenek olyan munkaerőt keresni, aki hibázik és mellettük a főnök felsőbb rendű lény tud maradni. Ezt persze minden negatívum nélkül értem, hisz ha a főnökömnek jó, illetve egy ember többnek érezheti magát általam, akár ilyenformán is, az csak egy újabb lépés a mennyek országa felé nekem. Ez vezetett arra a felismerésre, hogy bár még nem vagyok mérnök és még az életben nem terveztem semmit, itt az ideje hibázni. Ma bátran hibáznék, hogy tanuljak belőle és ezáltal több legyek én is és a tanító is.
