Én Istenem,jó Istenem lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám,amíg alszom, vigyázz reám...
Napok óta önkéntelenül imádkozom esténként. Nem akarattal. Csak elindul a fejemben a mantra. Ha tudnék valamit páli nyelven, valószínűleg,azt is lejátszaná.
Azt hiszem, rettenetesen félek attól, hogy minden úgy marad,ahogy ma van és lelkileg, szellemileg megerőszakoltan fogom tölteni az életemet. Beledöglök a saját magam unalmasságába.
Utálom, gyűlölöm az életemet és mindenkit,akinek kicsi köze is van ehhez az állapothoz.
Próbálom altatni magamat, olyan tudatállapotba helyezni az agyamat,amiben el tudom viselni ezt a létet. Álmodó robotok, mi?Vagy vérszomjas zombi töménytelen altató injekcióval?
Én Istenem, jó Istenem becsukódik már a szemem...
