Nos az történik mostanában, hogy be vagyok ide zárva napi nyolc órában és szétfeszül a lelkem. Továbbá mindkét szemgolyóm a monitorbámulástól. Mire hazaérek és írhatnék, már nincs kedvem az otthoni virtuális világomban elmerülni, mert a napi 8-as szürkeség után csak úgy érzem, mintha tovább sütné a szememet, az agyamat,amiben marhákba égetett bélyeget hagyna,mintegy jelezve, hogy Én is megvagyok. Engem is elkapott a gépszíj és nincs menekvés. Tűrnöd kell, hiszen mindenkinek ilyen,senkinek sem jobb. Üveges tekintettel mászkálni a világban, bólogatva nézni a Való Világot, egyre szarabb poénokon nevetni.Valamit ki kell találnom, hogy mindez ne így történjen. Nagyon nehéz. Hogyan is lehet belőlem a mezőkön szabadon legelésző tehén?Természetesen szép nagy tőggyel...
Év elején Kambodzsában, az Angkor Watban láttunk utoljára szabadon legelésző teheneket. Soha nem láttam gebébb négylábút. Ez van. Valamit valamiért. Teli has helyett Nirvana...Az biztos, hogy senki sem vágta le őket és jázmin illat szökött be hatalmas orrlikaikba egész nap.
Az én orrom most ki van száradva. A szürke iroda, száraz levegője miatt mindennap vérzik az orrom.
Lehet, hogy a levegő szárazsága miatt is érzem, hogy egy nap alatt két napot öregszem itt, mivel az arcbőröm is pikkelyesre ráncosodik a szárazság miatt.
A fura az, hogy hiába aszok el, fogyni, nem fogyok, mintha testem tiltakozásképp hájjal próbálna óvni attól, hogy ez a környezet közelebb kerüljön hozzám.Mintha...
Lassan már azt sem tudom, mi képletes és mi a valóság mindebből. Egyébként is honnan tudhatnám, hol az életem?!
