"Teljesen mindegy mit árulsz: ipari kenőanyagot, Jézust, keresztet, komolyzenét, buddhizmust, politikát.
Kérdezed az embereket gyerekükről, álmaikról, tudd meg, mi van a fejükben, minden hátsószándék nélkül.
Amint elkezded uralni a beszélgetést, semmi más nem vagy, csak marketinges és a beszélgetés megszűnik létezni."
Valami ilyesmi hangzott el az iménti filmben Danny DeVito szájából. Haza kell érni ahhoz, hogy az embert filmek megérintsék és ismét ráébresszék valami olyanra, ami már régen a belsejében van, ami eddig is meghatározta felfogását, hozzáállását a beszélgetéshez például, amit minden zsigerében érzett. Csak nem tudtam megfogalmazni.
