Meg akartam próbálni. Tiszta szívből akartam írni. Mindent. De van az úgy, hogy túl sok, ami a nyelvem hegyéről a klaviatúrára ugrana. Olvasni vágyom, nem tudom letenni. Ez van. Ritkán van ilyen, nagyon jól esik. Szabó Magda: Az ajtó. A legőszintébb könyv, amit valaha a kezemben tartottam. Szerencsés vagyok, hogy megtanultam olvasni és még a nyelvet is értem, így is úgy is.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://habosoldala.blog.hu/api/trackback/id/tr293007144
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.