Tegnap csodás estém volt. Már rég vágytam a kimozdulásra. Végre befejeződött mindenféle bútorépítés, falfestés, takarítás, lámpanézés, otthonteremtési mizéria és a menzeszem is elapadt. A teljesen unalmas és borzalmas munkanap után végre találkoztam Nick-kel,akivel ugyan nem olyan rég tálaltuk lelkünket desszertként egy kiállítás megynitója után utoljára, mégis szükségem volt erre az estére már igen régóta. Kivételesen nagyon jó volt most a saját gondjaimról,felháborodásaimról, hisztieimről,kétségeimről angolul hadarni. Hadartam,sodort az ár és este 7 után azon kaptam magamat,h ismét tudok angolul és bármit el tudok magyarázni 5 szó/sec sebességgel! Még a más faszával verni a csalánt kifejezést is! Külföldön kéne élnem ismét, pontosabban élnünk. Pont tökéletes az időzítés, hisz itt épp befejztük az P&L lakot.
Jah és mindezt a Mumusban,ahol soha nem jártam még ezelőtt,de ezentúl többször is kívánom meglátogatni a boogie wc-ét.
Olyan megtisztító érzés, mint a tejútrendszert bámulni a Szigetköz egy eldugott kis gátján fűillatba burkolódzva, amikor felfogom,h vannak barátaim és ismét érzem,h életben vagyok...big hug my friends.
